Muhi csata emlékhely

Kategória: KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG
Cím/hely: Muhi


Egy bajor kolostor évkönyvébe az 1241. évhez ez a bejegyzés került: „Magyarországot, amely 350 évig fennállt, a tatárok ez évben megsemmisítették.”

A tatárok 1241. március 10-én zúdultak be a Vereckei-hágón a Kárpát-medencébe, március 15-én már Pestet ostromolták – egyelőre sikertelenül, 17-én Batu seregei elfoglalták és feldúlták Vácot, majd a másik gazdag püspöki székhelyet, Egert foglalták el.

A tatárok szinte akadálytalanul jutottak el Muhi mezejéig, ahol a Sajó partján táboroztak le. Innen a fősereg vezére, Batu és emberei könnyedén megfigyelhették a folyó másik oldalán letelepedett magyarok létszámát és felállását, mert csak egy magaslatra kellett felkapaszkodnia és remekül rálátott a rossz táborhelyet választó magyar seregre. Ezzel ellentétben a magyarok nem láthatták őket és így számukat sem tudták felbecsülni.

A magyarok a király parancsára nem szerteszét, hanem egy csoportban, nyáj módjára ütötték fel sátraikat. Körbe állították a szekereket és pajzsokat, hogy megerősítsék a táborukat.

A táboron belül a sátrak szűk helyen voltak összezsúfolva és a köteleket egymáshoz bogozták, így még maguk számára is elzárták a közlekedőutakat, ezért a táboron belül nem lehetett gond nélkül mozogni.

A király kemény harcra és kitartásra buzdította embereit, a morál erősítésére saját kezűleg osztogatott zászlókat. Az előkelők önzését mutatja, hogy mikor élet-halálról volt szó, akkor is a csata elvesztését szerették volna, mert úgy gondolták, hogy akkor a mellőzöttség helyett nagyobb becsületük lehet majd a vereség miatt megtört király előtt.

1241. április 10-ről 11-re virradó éjjelen orosz fogoly értesítette a magyar királyt a várható támadásról. A folyón átkelt tatár sereget Ugrin kalocsai érsek és Kálmán herceg - IV. Béla öccse - csapatai visszaszorították illetve beterelték a folyóba. Ezzel a magyarok azt hitték, hogy végeztek a harccal és győzelmet arattak a tatárokon. Nagy ujjongással tértek vissza táborukba, majd fegyvereiket lerakva, mint akik jól végezték dolgukat, lefeküdtek aludni.

Kálmán herceg és a kalocsai érsek azonban nem feküdt le, hanem fegyveresen virrasztott. Nem hiába. A tatárok átkeltek a Sajó több pontján és hajnalra elkezdték bekeríteni a magyarok táborát. Mikor a folyó őrei riasztották a magyarokat, tetőfokára hágott a zűrzavar a nem várt támadás miatt. Kálmán herceg és Ugrin érsek azonnal reagált és rávetették magukat csapataikkal a tatárokra, de kevesen voltak és visszaszorultak a táborba. Ugrin hangosan szidta a királyt gondatlanságáért, az ország előkelőit pedig tunyaságukért. Ők ketten pedig újra kimentek az ellenségre, vitézül harcoltak, de eredménytelenül, mindketten sebesülten térhettek csak vissza. A templomos rend mestere olasz vitézeivel mind egy szálig odavesztek.

Reggel hétre már bezárult a gyűrű a magyarok körül. A tatárok nyilazták a tábort és közelebb érve pedig tüzet vetettek a sátrakra. A magyarok nem tudtak sem védekezni, sem menekülni, hiszen még közlekedni is lehetetlen volt a kötelek és sátrak dzsungelében. A táborban kitört a pánik, amit fokozott az utak hiánya, a kötelek és a sátrak sűrűsége. A kötelekben meg-megbotlottak, egymást tiporták össze a nagy kavarodásban. A tatárok azért nyitottak menekülőfolyosót, hogy mint a nyulakra, úgy vadászhassanak a fegyvereiket, értékeiket eldobáló magyar harcosokra. A halálra hajszolt menekülőket kopjákkal leszúrták, karddal lenyakazták, vagy a mocsárba szorították őket és hagyták hogy megfulladjanak.

A tatárok kedvelt szórakozása volt a meghódított ország királyának üldözése és kézre kerítése. IV. Béla is belekeveredett egy lovascsatába, de emberei megvédték, kivágták a gyűrűből és váltott lovakon, a barbároktól űzve menekült észak felé. Kálmán hercegnek is sikerült kivágni magát szorongatott helyzetéből és bátyjával ellentétes irányba dél felé, Pestre tartott.

A veszteség és pusztítás óriási és döbbenetes volt. Elesett az ország két érseke, az esztergomi és a kalocsai, több püspök, prépost és főesperes. IV. Bélát is alig tudták hívei a tatár gyűrűből kivágni. Rogerius döbbenetes képet fest a muhi csatáról: „A mezőkön… sok holttest hevert, egy részének feje levágva, más részének teste darabokban, … igen sok holttest összeégetve. Két napi járóföldre terjedt a pusztulás és romlás, az egész föld vértől piroslik, s úgy hevertek a földön a holttestek, mint ahogy a nyájak a pusztákon legelésznek, vagy ahogy a kőbányákban a faragott épületkövek állnak.”

1241 – 42. telén a tatárok – miután a Dunántúlt is feldúlták – kivonultak az országból. A hazatérő IV. Bélát elszomorító kép fogadta. A síkvidéki tájakon a falvak pusztulása, elnéptelenedése 50 – 100 %-os volt. Súlyos károkat szenvedett Erdély is.

A tatárok távozása után kezdetét vette az újjáépítés. Ha indokolatlan is IV. Béla királyt második honalapítóként tekinteni, az újjáépítés munkájának irányításával, az újabb tatár támadás veszélyének elhárítását célzó intézkedéseivel sokat tett a tatárjárás okozta sebek begyógyításáért.

1991. április 11-én volt a muhi csata 750. évfordulója. Az évfordulón nem csupán a súlyos veszteségekre emlékeztünk, hanem azokra a reformokra (várépítési program szorgalmazása, városi kiváltságok adományozása, déli határok megerősítése, új szövetségi politika, kunok, jászok betelepítése) is, amelyek lehetőséget biztosítottak a lakosság számára, hogy kiheverje a szörnyű pusztítást, és újjáépítse a romokban heverő országot.

IV. Béla politikája jelentős társadalmi változásokat is hozott: fokozatosan létrejött a későbbi magyar történelemben jelentős szerepet játszó köznemesi réteg, akik a felbomló királyi vármegye rendszer helyébe létrehozták saját középszintű önkormányzati, bíráskodási, közigazgatási egységüket, a nemesi vármegyét, amelynek élén az ispán és a szolgabírók álltak.

A tatárjárás legmeghatározottabb eseményének, amely később jelentős reformok elindítója is lesz, 1991-ig nem volt méltó emléke, emlékhelye Magyarországon. Ezért létesült 1991-ben egy olyan emlékmű, emlékhely, amely megjelenésében szerényen, de méltóan emlékezik mind a 750 évvel korábbi eseményekre, mind a csatátkövető, az ország társadalmi, katonai megújulását eredményező reformokra.

183_0_300.jpg183_1_300.jpg183_2_300.jpg

 


Források:
http://muhi.mindenkilapja.hu/html/18908641/render/muhi-csata-emlekhely;
http://deneverszabo.blogspot.hu/2011/01/muhi-emlekhely.html;
http://www.magyartortenelem.eoldal.hu/cikkek/fontos-csatak-leirasa/a-muhi-csata.html;
http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/kozepkor/hadjaratok/muhi.html;
https://www.youtube.com/watch?v=0z_dMhvMyCU