Balla-barlang

Kategória: TERMÉSZETI KÖRNYEZET
Cím/hely: Répáshuta
Weboldal: http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=cave_5381-1

A Balla-barlang a Bükki Nemzeti Parkban, Répáshuta község határában, a Balla bérc északkeleti oldalában található. (Az Országos Barlangnyilvántartás adatai szerint kataszteri szám: 5381-1; hossz: 128 méter; vertikális kiterjedés: 9 méter; mélység: 1 méter: magasság: 8 méter; Helyrajzi szám: 041.)

A terület része a 18/1976. OTvH számú határozattal létrehozott és többször bővített, illetve a 126/2007. (XII.27.) KvVM rendelettel fenntartott Bükki Nemzeti Park országos jelentőségű védett természeti területnek, fokozottan védett természeti terület. A barlang és felszíni területe teljes egészében a 275/2004. (X.8.) Korm. rendeletben kihirdetett és a 14/2010. (V.11.) KvVM rendelet mellékleteiben közzétett Natura 2000 hálózathoz tartozó HUBN10003 nyilvántartási számú, Bükk hegység és peremterületei elnevezésű különleges madárvédelmi területhez és a HUBN20002 nyilvántartási számú. Hór-völgy és Déli-Bükk elnevezésű kiemelt jelentőségű természet-megőrzési területhez tartozik.

A Balla-barlang a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet szerint fokozottan védett barlang. Hazánk 145 fokozottan védett barlangja közül 52 található a Bükkben, ezek közül egyik a Balla-barlang. A Balla-barlang. mint minden más barlang a természetvédelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (továbbiakban: Tvt) 23. § (2) bekezdések szerint a törvény erejénél fogva (ex lege) védett természeti érték. A Tvt 68. § (1) bekezdése szerint "Kizárólagos állami tulajdonban áll és forgalomképtelen valamennyi barlang", valamint a Tvt 68. § (9) bekezdése szerint "Barlang vagyonkezelői joga e törvény alapján az igazgatóságot (jelen esetben a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságot) illelti meg." A barlangot is magába foglaló kőzet a triász időszak utolsó harmadában, 240 millió évvel ezelőtti időtől kezdve mintegy 20-30 millió éven át a trópusi Tethys óceán kontinentális platóján képződött. A mészanyagot kiválasztó élőlények (szivacsok, pörgekarúak. csigák, korallok, algák) vázaiból jelentős kiterjedésű és vastagságú karbonátos anyag halmozódott fel, mely tömör, nagy tisztaságú mészkővé alakult. A Bükk sajátos arculatát ez a triász időszaki fehér és világosszürke mészkő (Bükkfennsíki Mészkő Formáció) határozza meg (Pelikán 2002); ezek a térszínek hordozzák a hegység gazdag karszt formakincsét.

A közethatárok, szerkezeti jelenségek által előkészített helyeken, a mészkő résüreg-rendszerében áramló, különböző hőmérsékletű vizek találkozásánál megnövekszik az oldóhatás, és hatalmas üregek alakulnak ki az ún. keveredési korrózió következtében. Ilyen a Balla-barlang is, melynek falán kitűnően tanulmányozhatók a hajdani karsztos oldódás, valamint a víz pusztító (karsztkorrózió, erózió) és hordalékszállító (maró, véső) tevékenységek nyomai (Regős 2002).

A barlang próbaásatását 1909-ben kezdte meg Hillebrand Jenő, antropológus és ősrégész. A bejárat közelében mélyített próbaszelvényben, a jelenkori humuszok alatti sárga rétegben, amely nagyon sok apróemlós-csontot is tartalmazott, egy kb. 15 hónapos gyermek csontmaradványaira bukkant (Hillebrand 1911). A következő évben, amikor a Puskaporosi-kőfülkc feltárásakor hasonló sárga réteget talállak sarkvidéki állatok csontmaradványaival, akkor merült fel, hogy a Balla-barlangnak ez a rétege is a jégkor végéhez tartozhat. Így a gyermekcsontok Magyarország első fosszilis Homo sapiens leletének számítottak. Hillebrand a barlang feltárását Kadic Ottokárral együttműködve 191 l-ben és 1913-ban folytatta (Hillebrand 1912, 1914). Az üreg hátsó részében kőeszközök is előkerültek. A sárga rétegben csak két jellegtelen, kulturális besorolásra alkalmatlan penge volt, de az alatta fekvő zöldesszürke réteg olyan kőszerszámokat tartalmazott. amelyekhez hasonlókat a Szelela-barlang világosbarna rétege szolgáltatott. Ezeket akkor a Protosolutéen kultúrába sorolták (Kadic 1934; Hillebrand 1935).

Az 1950-es években a Szeleta-barlang levéleszközeiről bebizonyosodott, hogy egy önálló felső őskőkori kultúrát képviselnek, amelynek a Szeletien nevet adták. A Szeletában mért dátumok alapján ez a kultúra napjaink előtt 43 ezer év és 32 ezer év között élt. Az ottani kőeszközökkel való összehasonlítás szerint a Balla-barlang leletei a Korai Szeletien megtelepedését jelenthetik a Bükk-fennsík régiójában (Vértes 1965). Az 1960-as években Vértes László a Balla-barlangban is meg akarta méretni a leletek korát. A megmaradt kitöltésben talált állatcsontból kapott 20 ezer évvel ezelőtti koradat viszont túl fiatalnak tűnt neki. Vértes arra következtetett, hogy az réteg volt 20 ezer évvel ezelőtti, amelyikben a gyermekmaradványok feküdtek (Mester 2008). Így azoknak a Gravettien kultúrához kell tartozniuk, bár ilyen kőeszközök nem kerültek elő a barlangból. Az 1980-as évek elején Ringer Árpád egy új. középső őskőkori levéleszközös kultúrát ismert fel Miskolc környéki lelőhelyeken talált kőeszközök alapján, amelyet Sajóbábony községről Bábonyiennek nevezett el. Ebből a kultúrából alakulhatott ki a Korai Szeletien. Népessége hozzávetőleg 120 ezer évvel ezelőtt jelent meg a Bükk alacsonyabb, dombsági övezetében, és 70 ezer évvel ezelőttig ismerjük lelőhelyeit. Ringer szerint a Balla-barlang és a Lök-völgyi-barlang levéleszközei arról tanúskodnak, hogy a kultúra vadászai a Bükk belsejébe is ellátogattak (Ringer 1983, 2002). Már Hillebrand és Kadic is arra következtetett, hogy az őskőkori vadászok csak rövid ideig tanyázhattak a barlangban. Érdekes viszont, hogy olyan zsákmányállatok csontjai voltak a rétegben - óriásszarvas (Megaloceros), bölény (Bison). vadló (Equus) -, amelyek nem a barlang környezetében éltek, hanem távolabbi ligeterdős, sztyeppi környezetnek felelnek meg (Simán 1988).

A barlang kitöltésének felső három rétege a geológiai jelenkort, a holocént dokumentálja, tehát az utolsó 10 ezer év alatt képződtek. Erre utalnak a ma is élő, recens állatok csontjai. Az ásatók megjegyzése szerint a jelenkori humuszban voltak őskori cserepek (Kadic 1934), de a leletanyagot nem ismerjük (Korek - Patay 1958). A többi bükki barlangi lelőhely alapján az. újkőkori bükki kultúrához való tartozásuk a legvalószínűbb. 2004-ben francia kutatók újra megvizsgálták az embermaradványokat (Tillier et al. 2006). Ezúttal közvetlenül a gyermek csontjából vettek mintát a korának megállapítására. A szénizotópos kormeghatározás 6600 évvel ezelőttinek, azaz újkőkorinak mutatta a gyermeket (Tillier et al. 2009.) Így viszont azokat a földművelő-állattenyésztő közösségeket képviseli, akik a vadász-gyűjtögetők után először merészkedtek a hegység legmagasabb részére, mert a bükki kultúra emberei néhány száz evvel késpbb lakták a barlangot.

177_1_300.jpg 177_2_300.jpg

A Magyar Állami Természetvédelem hivatalos honlapja: www.termeszetvedelem.hu

Országos barlangnyilvántartás (Balla-barlang): http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=cave_5381-1

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság: www.bnpi.hu

Wikipédia: https://hu.wikipedia.org/wiki/Balla-barlang

 


Források:
Adams, Brian (2002): New radiocarbon dates from Szeleta and Istállós-kö Caves, Hungary. Praehistoria 3. 53-55,
Baráz Csaba (szerk.) (2002): A Bükki Nemzeti Park, Hegyek, erdők, emberek, Eger
Bella Lajos (1916): A Herman Ottó-barlang holocaebkori régiségei. Barlangkutatás 4, 17-24.
Gyenis Gyula - Hevesi Attila - Kordos László - Mester Zsolt - Ringer Árpád - T. Dobosi Viola (2001): Emberelődök nyomában. Az őskőkor emlékei Északkelet-Magyarországon, Miskolc
Hevesi Attila (1978): A Bükk szerkezet- és felszínfejlődésének vázlata. Földrajzi Értesítő. XXVII. évf. 2. füz. 169-203.
Hevesi Attila (1986): A Bükk hegység felszínfejlődése és karsztja. Kandidátusi értekezés. Budapest. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet Könyvtára (kézirat). 187p.
Hevesi Attila (1987): A Déli-Bükk karsztja II. rész: Délnyugati-Bükk. Karszt és Barlang. Bp. 1986 II. 87-94.
Hillebrand Jenő (1911): A répáshutai Ballabarlangban talált diluviális gyermekcsontok maradványai. Földtani Közlöny 41. 452-464.
Hillebrand Jenő (1912): A Balla-barlangban 1911. évben végzett ásatások eredményei. Földtani Közlöny 42, 763-772.