Gazdasági helyzet

Borsod-Abaúj-Zemplén megye hazánk egyik legiparosodottabb, átalakuló mezőgazdasággal, s bővülő tercier szektorral rendelkező térsége.

Gazdasági örökség

A megye gazdaságföldrajzi helyzete kedvező. A hegyek és az alföldi síkság találkozásánál, a kanyargó folyóvölgyek mentén már korán várak valóságos láncolata jött létre, s ez lehetőséget teremtett különböző termékek cseréjére, a biztonságos közlekedés és a vásározó helyek kialakulására.

Az itt lévő ipari kultúra több mint fél évezredes múltra tekinthet vissza, hiszen a XV. századtól jelentős fa-, üveg- majd papírgyártás folyik. A bőséggel rendelkezésre álló természeti kincsek felhasználására az 1700-as évektől manufakturális jellegű ipari üzemek működnek. Sokfelé hódít a tokaji hegység bora, a vízimalmok, a gabona-, gyapjú-, bőrfeldolgozás révén ez a vidék az ország egyik legfontosabb elosztó-, kereskedelmi- és agrárközpontja. Az 1800-as években a kapitalista fejlődés előrehaladtával kiépül a nagyipar (elsősorban vas-, szénbányászat és a kohászat, majd a gépipar), amely a térséget a történelmi Magyarország egyik legjelentősebb ipari körzetévé tette.

A vaskohászat mellett a Sajó-völgyben és mellékágaiban folyamatosan megtelepednek a különböző iparágak (fa-, tégla-, cement-, kerámia-, élelmiszeripar-, dohányfeldolgozás, bútorgyártás stb.). A XIX. században lefektetett vasúthálózat (a budapesti, a gömöri vasútvonal megépítése) közvetlen összeköttetést biztosít a nagyvilággal, s a kor színvonalán elősegíti a belső-külső integrálódást.

A XX. század eseményei számos ponton drasztikusan befolyásolták a fejlődés addigi menetét. A század első felének világháborúi megszakították a természetes kapcsolatokat, s a korábbi egységes piac helyén 7 önálló vámterületet, komoly gazdasági átrendeződést okoztak. Ezek hatását legkeményebben a határmenti területek érezték meg. Nem sokkal később, a század második felének tervgazdálkodása pedig átalakítva a tulajdonviszonyokat, kibővítette és megerősítette a megye nehézipari jellegét (villamosenergia- és vegyipar, nehézgépipar). A struktúra sebezhetősége a '80-as évek változásaival egyértelművé vált: az állam visszavonulása és a piacgazdaságra való átmenet felgyorsulása a nagyvállalatok széteséséhez, a gazdasági szerkezet felbomlásához, nagyarányú munkanélküliséghez vezetett. A kezdetben piaci válságként induló folyamat strukturális, majd regionális válsággá vált.

A XX. század utolsó évtizedét - a nagy társadalmi-politikai változások dominanciáját figyelembe véve - a megye gazdasága szempontjából két szakaszra bonthatjuk: az első szakaszt a válságkezelés (állami vállalatok felszámolása, privatizációs és reorganizációs kezdeményezések, nemzetközi tanulmányok, szervezési és intézményfejlesztési törekvések, PHARE kísérlti program megkezdése), majd az évtized második felét a válságkezelés mellett a dinamizálás elemeinek megjelenése (megyei szerkezetátalakítási és válságkezelési program kidolgozása, az állami támogatáspolitika aktív szerepvállalása, a decentralizált majd integrált finanszírozás bevezetése, a regionális szerepkör megerősítése, autópálya megnyitása, végül felkészülés az európai uniós csatlakozásra) jellemezték. Mindezek hatására Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az egy főre jutó hazai össztermék (GDP) 1994 óta folyamatosan nőtt, s az új évezred kezdetén már három és félszerese volt a nyolc évvel ezelőtti szintnek.