A mai Borsod-Abaúj-Zemplén megyén földrajzilag két nagytáj, az Északi-középhegység és az Alföld osztozik. A megye területének több mint 2/3 részét a középhegységek és a dombságok alkotják, amelyek az Északi-Kárpátok belső medencepereme felől, elsősorban az őket felszabdaló folyó- és patakvölgyeken át sajátos lejtőt képeznek a sík vidék felé földrajzi és kulturális értelemben egyaránt. A sík vidék műveltsége évszázadokon át fokozatosan nyomult felfelé a természetes közlekedőfolyosót alkotó völgyeken, ugyanakkor a Felföld különféle népcsoportjai is magukkal hozták kultúrájukat az időszaki munkák vagy a sík vidék folyamatos vonzására történő áttelepülésük révén.

A nagytájak közötti folyamatos kapcsolat éppen úgy természetes része az itt élő népcsoportok műveltségének, mint a domb- és hegyvidék adottságaihoz való alkalmazkodás, a mezőgazdálkodást kiegészítő sokféle kézműves foglalkozás.

Nyugaton a Bükk vonulata képezi a megye legmagasabb részét, egyben a legfelső térszint is, ameddig az ember termelőtevékenysége behatolt. Északon és északkeleten az Upponyi-hegységen, az Ózdi-dombságon és a Bükklába dombvidékén húzódik le a Sajó völgyébe, délen és délkeleten pedig a Bükkalja dombságán szelídül a sík vidék irányába. A megye északnyugati sarkában az Aggteleki-karszt, dél felé a Borsodi dombságon keresztül húzódik a Sajóig, keletre azonban már szűkebb, terméketlenebb völgybe szorul a táj a Bódva folyó völgyében. A Bódva és a Hernád völgyei a patakokkal tagolt Cserehát dombságát fogják közre.

A Hernád és a Bodrog folyók közé ékelődő Zempléni-hegység középhegyi zónája ugyancsak sajátos adottságú peremlépcsőn át fut le a völgyekig: közismert a Bodrog felé eső keleti oldal, Tokaj-Hegyalja, kevéssé az Abaúji-Hegyalja. Önálló tája a Zempléni-hegységnek északon a Bózsva és mellékvizeinek medencéjében a Hegyköz, valamint a déli részen a Szerencsi-dombság.

A síkságok a megye déli és délkeleti részét foglalják el, felszínük ugyancsak a folyóvizek járásához igazodik. A Bükkalja és a Tisza vonala között terül el a Mezőség, ami a folyó mentén a Borsodi ártér mélyebb fekvésű szakaszába fut. A Sajó és a Hernád összefolyásánál a Miskolci kapuban nyílik ki a táj a sík vidék felé, ettől keletre pedig a Harangod vidék és a Tisza ártéri síkját képező Taktaköz húzódik. Önálló egysége a megyének a Tisza és a Bodrog által határolt Bodrogköz, melynek területét kettészeli a szlovák magyar határ.