Borsod-Abaúj-Zemplén megye területe a paleolitikum óta letelepedésre csábította a különböző népcsoportokat. A Szeleta-barlang, a Bükk-hegység vagy éppen Bodrogkeresztúr települése világhírű védjegye régészetünk egy-egy területének. A különféle fém-korszakok szinte valamennyi népessége jelentős tárgyi hagyatékot örökített ezen a tájon, de gazdagok a múzeumok a népvándorlás csoportjainak régészeti anyagában is.

A X. század legelején érkező honfoglaló magyarság már elsősorban a legeltető állattartásra és a földművelésre alkalmas síkvidéki területeket vette birtokba. Megtelepedése után, különösen a feudalizmus megszilárdulásától kezdve az erdők rovására terjesztette ki mezőgazdálkodásának területét.

A magyarság a feudalizmus első századaiban nem csupán az itt talált népcsoportokat olvasztotta magába, hanem a termelő gazdálkodásra betelepülőket is (besenyők, főleg bányász, iparos németek, horvátok, vallon óolasz, ófrancia szőlőművelők). A magyar államiság nagy erőpróbája a mongol (tatár) hordák betörése volt, amelyek 1241-ben a Sajó folyó mellett (Muhi) győzték le a magyar uralkodó seregét. Kivonulásuk után erősödött meg a magyar állam: ennek jelképei a megye erődítményei, várai, a korai román kori és gótikus templomai.

A kései középkor és a korai újkor századai a magyar nemzeti függetlenségért folytatott harcok időszaka. Megyénk több települése és számos történelmi személyisége emblematikus résztvevője volt ennek a folyamatnak (Ónod, Sárospatak település, illetve Thököly, Rákócziak, Lorántffyak). A politikai törekvéseikkel is összekapcsolódó vallási folyamatok (reformáció, ellenreformáció), valamint a XVII. század legvégén megkezdődő gazdasági reorganizáció során betelepített idegen népcsoportok (ortodox görögkeleti balkániak, görög katolikus rutének, evangélikus és római katolikus németek és szlovákok, ortodox és neológ zsidók) révén formálódott meg a megye összetett vallási, kulturális arculata. A XVIII-XIX. század fordulóján kezdődő függetlenségi és társadalmi reformmozgalom, valamint a magyar nemzeti megújulást, a kultúra megteremtését célzó társadalmi folyamat ugyancsak mélyen gyökerezik megyénk históriájában. 1802-ben itt született az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vezéralakja, Kossuth Lajos (Monok 1802 Turin 1894), harmadfél évtizeden át Széphalomról irányította a magyar irodalmi nyelv megteremtésének munkáját Kazinczy Ferenc.

Az osztrák-magyar kiegyezést (1867) követő évtizedek a polgárosodás korszaka. Nem csupán a térség iparosodásának, közlekedése korszerűsítésének időszaka, hanem a népesség zömét kitevő parasztság termelési technikájának és társadalmának polgárosulása is volt. Ekkor alakultak ki a paraszti kultúra táji csoportjai, változatai, ez az időszak a népművészet utolsó virágkora is. A XIX. század derekától Borsod megye gazdaságában a nehézipar (barnaszénbányászat és kohászat) is jellegadóvá vált.

A két háború között és a második világháború után Miskolc, valamint a vegyiparral kiegészülve a Sajó-völgy Magyarország nehéziparának fellegvára volt. Az 1990 utáni rendszerváltással és a térség gazdasági átalakulásával ennek jelentős része megszűnt, s a megye számos gazdasági és társadalmi ellentmondással küzdött. Remélhető, hogy Magyarország átalakulása és Európai Uniós csatlakozása átsegíti ezt a térséget is a gondokon.